Őszintén szólva soha nem gondoltam, hogy ennek a házi rétesnek nekiállok . A nagymamám, aki tavaly tavasszal költözött az égbe, annyira finoman, és utánozhatatlanul tudta, hogy tudtam, a nyomába se érnék. Egyszer-kétszer még közösen is készítettünk. Nagyon nem tűnt egyszerűnek a nyújtás. Minden mozdulatomnál kiszakadt, s én türelmetlen voltam., az egészet a mamára hagytam. Ott, akkor megfogadtam, hogy én ezt aztán sose nem...:-))Pedig ő bíztatott, magyarázott, de mondtam neki, hogy én mindent megtanulok kalácsot, pizzát, lángost, káposztás lepényt, csak ezt ne...Aztán egyik nap Ms. Poppynál megláttam. Teljesen olyannak tűnt, mint a mamáé volt egykor.
Szinte a számban éreztem azt az ízt amit csak a mamám tudott. Szóval nekiálltam. Ms. Poppy-nál minden nagyon részletesen megvan, nagyon jó a recept, de azért nem egyszerű. Ez a húzva nyújtás azért igényel (ne) némi rutint. Azért csak megkészült. S mikor beleharaptam, teljesen visszahozta mellém a mamám. Ezért külön köszönet Ms. Poppynak.
A töltelék nálam túrós volt, mint Ms. Poppynál itt, és meggyes, mint itt a pitémnél. A tetejüket egy tejfölben elkevert tojással kentem meg, ahogy a mamám szokta.
Ms.Poppynak igaza van: a rétes nem egyszerű sütemény, a rétes tisztelgés az ősök előtt.:-)
Én kérek rétest!
VálaszTörlésNem szeretem nyújtani-húzni, na nem is csináltam életemben talán 3-szor.
Enni viszont imádom! Ha már ilyen ügyes voltál, hogy kinyújtottad,...
Hát nem volt egyszerű,de utána nagyon büszke voltam magamra!:-))
VálaszTörlésSzép munka, egyszer talán én is nekiállok, amikor több időm lesz!
VálaszTörlésNagyon ügyes és bátor vagy.
VálaszTörlésIgen a rétes tényleg tisztelgés az ősök,a régmúlt kor{gyerekkor}előtt.Ez annyira szép gondolat és milyen igaz.
Leborulok előtted!
VálaszTörlésCsodálatos lett, gratulálok :-)
Én is leborulok Ms. Poppy és Előtted is! Hihetetlenek vagytok, komoly monda aztat! :)
VálaszTörlésBüszke is lehetsz magadra. Nagyikád biztos mosolygott odaföntről Rád.
Ez igen megható bejegyzés!
VálaszTörlésGratulálok!
Van valami szépsége a régi életmódnak.:)
A drága nagymamik! Én is folyamatsoan gyártom a mamám sütijeit.
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy!
Gyonyoru! Valamikor regen, otthon ettem hazi retest. A bolti hozza sem foghato...
VálaszTörlésEgyszer talan majd en is hozzalatok.
Ottis, csak bíztatni tudlak, s köszi!:-))
VálaszTörlésKöszi Belly, Ms.Poppy nagyon felbátorítóan írt róla szerintem!:-))
Köszi Viki, de azért van még hova fejlődni!:-))
Köszi Duende, szerintem a mama most azt mondja "Látod lányom, én mindig is mondtam, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen!" Szerintem ő is büszke, igen!:-))
Köszi Gasztroréka, Ms. Poppynak hálás vagyok, hogy előhozta belőlem!:-))
Köszi Ildy, igen Te is büsze lehetsz magadra, most néztem a szuper cipódat, lapcsánkádat, batyudat!
Köszi Judith!:-)) A bolti nagyon jó, ha az embernek nincs annyi ideje, de az igazi, azért ez! Te tuti szebbet készítenél!:-))
Ez nem ér! Ilyen finomat!!!
VálaszTörlésFantasztikus, csodálatos
VálaszTörlésDrága Andi!
VálaszTörlésÉn köszönöm neked, hogy ezt így, itt megírtad. Megható és őszinte történet, vagy inkább vallomás ez. Az egyik nagy öröm ebben a bejegyzésben, hogy ilyen szép gondolatokat közvetítettél, a másik meg az, hogy valakinél célba ért az üzenetem.:)
Csodás lett a rétesed, s bár nagyid nem érhette ezt meg, itt vagyunk mi neked, hogy leírjuk: büszkék vagyunk rád!
U.i.: Tudtam, hogy nálad nincs lehetetlen!:P
Igen Dia, finom...volt.:-))
VálaszTörlésKöszi Bianka, tudom egyszer Te is nekiállsz!:-))
Köszönöm Ms Poppy a szép szavakat, s örök hálám a posztodért! Tudod, szinte semmi nem volt itthon hozzá, de annyira lelkesítően írtál róla, s annyira ott lebegett a szemem előtt a mamám, s a rétese, hogy neki kellett állnom:-))